|
Szoptatós
történetek
Vikó története:
"Sziasztok!
Gondoltam, írok pár sort a saját
tapasztalataimról, talán van akinek tudok segíteni
is.
Van
egy Kisfiam, aki már 10 éves múlt (nem is olyan
kicsi ), és egy Kislányom, aki 5 hónapos.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert
mindkettejüket tudtam/om szoptatni, és elég sok
tejem volt/van. A többletet le is adom az
anyatejgyűjtő központnak, hátha segíthetek
kisbabákon, illetve most Testvérem kislányának,
mert sajnos ő nem tud szoptatni..."
Folytatás
Zsuzsa története:
"Sziasztok!
Csatlakoznék én is, hátha
segíthetek!
Ikreim vannak, a 29. hétre születtek
1420 és 1480 grammal. Úgy emlékszem, az első héten
nem szoptathattam őket (a tejem a császár után az
5. nap körül lövellt be), viszont amint lett tejem
3 óránként fejtem szorgalmasan. Iszonyat
mennyiségű tejem volt, a második héten reggelente
(6 óra alatt lett ennyi) 450 ml-t fejtem le, a
kórházi védőnő már az apasztáson
gondolkozott.
A
második hét körül próbálkoztunk a
szoptatással..."
Folytatás
Borka
története:
"Sziasztok Kis-, Közepes- és
Nagymamik,
Elsőként
egy kérdés: miért van az, hogy a szoptatásról
senki nem beszél eleget a terhesség idején, és
felkészítő tanfolyamok sincsenek - ergo mindenki
azt hiszi, hogy ez megy, mint a karikacsapás? Aztán amikor
ott áll a problémával, teljesen meg van
lőve, hogy mit
csináljon...?
Kismamaként meg voltam
győződve..."
Folytatás
Anett története:
"Sziasztok!
Szeretném leírni én is a mi
történetünket, talán tudok segíteni másokon, akik
hasoló cipőben járnak.
Három gyerekünk van, egy 11 éves
nagyfiú, egy 8 éves kislány és egy 15 hónapos
kisfiú. Mindhármojukat szoptattam kisebb nagyobb
nehézségek árán. Mindegyik alkalommal iszonyatos
sok tejem volt. Azt gondoltam, mennyivel
egyszerűbb a dolgom azoknál, akik a
tejszaporítással kűzdenek. Fenét! Egyik véglet sem
jó, de lehet rajta változtatni!
A nagyfiam nem olyan sokáig
tudott szopizni..."
Folytatás
Andi
története:
"Sziasztok!
A mi történetünk
másfél évvel ezelőtt
kezdődött.
Problémától mentes, csodaszép
terhesség után, végre megszületett a mi
kisfiunk is.
Császármetszéssel jött a
világra, epidurális érzéstelenítés
segítségével.
A mellem már másnap kő kemény volt,
és mintha a nyakamba csúszott volna fel az egész,
hatalmasra duzzadt, teljesen alaktalan bumszli
volt. Időnként nagyon erőteljes fura bizsergést
éreztem benne..."
Folytatás
Edit története:
Kivonat Edit
leveléből:
"...A kórházban az
volt a szokás, hogy a császáros kismamáktól csak
pár nap múlva várták el, hogy szoptassa a
babáját, addig a gyerekek vizet (cukros vizet)
kaptak, a 3. napon pedig tápszert, ha a mama nem
tudta "kielégítően" szoptatni.
Mivel én sajnos a
szüléshez hasonlóan a szoptatástól is évek óta már
jó előre féltem (fájni fog, meg a mellem elveszíti
a szép formáját...), nem ment
simán..."
Folytatás
Brigi története:
"Sziasztok!
A kórházban, ahol
szültem, nappali rooming-in működik, reggel 5-kor
lehet kihozni a babákat, a délelőtti gyermekorvosi
vizit idejére kell őket visszavinni, miután este
10-ig kinn maradhatnak a mamával. 24 órás
rooming-int saját felelősségre kérni lehet, ez
annyiban más, hogy este 10 helyett hajnal 3-kor
kell a babákat bevinni az osztályra, fürdetésre,
majd ugyanúgy 5-kor kapja meg újra az
anyuka.
Az első napokban pótlásként cukros
teát kapnak a babák..."
Folytatás
Eszter története:
"Remélem
segítség" jeligére leírnám a Mi történetünket
is:
Előre
írom, hogy többi történethez képest, amiket
olvastam, elég "bő lére" eresztettem a dolgot!
Nagyon szerettem volna
kisbabát, így amikor terhes lettem, nem is volt
kérdés, hogy megtartom! Az biztos, hogy nagyon
szerencsének mondhatom magam, mivel számomra mind
a terhesség, mind a kislányom csak jót hozott az
életembe. Egy percig sem volt kérdés, hogy fogom
tudni szoptatni. Még a gondolat sem merült fel
bennem, mint a legtöbb kismamában, hogy ezzel
bármi gondom lehet."
Folytatás
Szülés
történetek
Edit története:
"A
szülésre évek óta szorongással gondoltam, féltem a
fájdalomtól, a szülés velejáróitól, a
testemet érő sebektől, a változástól, hogy aztán
már soha nem leszek olyan, mint azelőtt.
Ezt a félelmemet Kriston Andrea
intimtornája oszlatta el. Hatalmas gátat
szakítottak fel bennem Andrea szavai, történetei,
nem tartom kizártnak, hogy ez az élmény segített
abban, hogy teherbe
eshessek..."
Folytatás
Tünde története:
"Különös Szilveszter
Minden
ember életében vannak "sorsdöntő, nagy napok",
vagy legalább egy, amikor minden megváltozik.
Nekem eddig 3 ilyenben volt részem; az első 7
évvel ezelőtt volt, amikor megismertem a páromat,
s Vele az igaz szerelmet. A második nagy napom az
esküvőnk volt 4 éve. A 3. sorsdöntő napom pedig
2004 decemberében volt, amikor megszületett a
kisfiunk.
Fazekas
Istike türelmesen kivárta a pocakomban a 40 hetet,
s a beígért időben született..."
Folytatás
Henriett története:
"Gyönyörűen sütött a nap odakint
azon a csodás vasárnapon, mikor megszületett
De ne szaladjunk elibe az eseményeknek.
Annak a hétnek a szerdáján - december hónap 07.
napján - kellett menjek az ilyenkor utolsó
hetekben szokásos heti ctg vizsgálatra. Miután
végeztem, találkoztam Doktorommal. Doktorom már 16
éves korom óta ismer. Azóta járok hozzá. Megnézte
a papírost, melyet a ctg készülék feljegyzett és
mondta, hogy na ez a baba még jó sokáig bent lesz,
mert nagyon kis aktív.
Aztán
megvizsgált és nagyon gyorsan kihúzta a
kezét ..."
Folytatás
Hajnalka története:
"ÉS AKKOR
BEINDULT...
Szeptember 15-én viszonylag korán
nyugovóra tértünk, de nem tudtam elaludni. Fél
10-kor éreztem, hogy fáj a hasam. Biztos teleettem
magam - gondoltam, és próbáltam a csikarás után
elaludni. És újra jött a fájdalom. Ránéztem az
órára, 10 perc telt el. Kezdtem gyanakodni, hogy
esetleg szülni fogunk, hiszen 16-ára voltam
kiírva. Hajnali kettőkor - ekkor már 2 órája 4
perces fájásaim voltak - felébresztettem a férjem,
hogy esetleg el kellene indulni...
Mikor beértünk a kórházba, közölték
velem, hogy ez a szüléshez igencsak kevés
tágulás..."
Gabriella története:
"Szüléstörténetem:
2005
október 14-én pénteken
reggel 9-re kellett bemennem a Szent
János Kórházba, mert elvileg Armand október 8-án
kellett volna megszülessen, és a betöltött 41.
héten már folyamatos orvosi megfigyelés
miatt be kell feküdni. Pénteken befeküdtem, de még
szombat-vasárnapra hazajöhettem, hátha? Szombat
este itthon (15-én este) elkezdett fájogatni a
hasam, meg egy kicsit véreztem is és jobbnak láttam bemenni.
Bent a kórházban megvizsgált az ügyeletes orvos,
és azt mondta, hogy az Apuka nyugodtan hazamehet,
mert ez még akár napokig is eltarthat, én meg
menjek, pihenjek le.
Hajnali
2:30-kor elfolyt a
magzatvíz. .."
Orsolya története:
"Kedves Szopipárna
csapat!
Egészen 27 éves koromig koptattam az
iskolapadot, és a stresszes vizsgaidőszakok miatt
nem mertünk babát vállalni párommal, pedig már
nagyon szerettük volna. Így aztán az első "szabad"
nyáron, rögtön a diplomám átvétele után nyaralni
indultunk, nem kis tervekkel. Haza már hárman
jöttünk...
Biztosan közhelyesnek tűnik, de
valóban fantasztikus 9 hónap következett - azt
hiszem, mondhatom, hogy mindhármunk
életében.
Az első perctől fogva tudtam, hogy
babát várok..."
Brigi
története:
"Sziasztok!
Első
gyermekem 2003-ban született, programozott
császármetszéssel a 38.héten. Orvosom azért
döntött e mellett, mert az ultrahang túl nagynak
ítélte a babát, a 36. héten a BPD 100, a becsült
súlya 4200g volt. Valójában Döme normális súllyal
született, 3640g-mal, de a buksija valóban picit
nagyobb volt, 37 cm
fejkörfogattal.
Fizikailag jól viseltem
a műtétet, spinális érzéstelenítésben
végezték..."
|
