Szüléstörténetem:

 2005 október 14-én pénteken reggel 9-re kellett bemennem a Szent János Kórházba, mert elvileg Armand október 8-án kellett volna megszülessen, és a betöltött 41. héten már folyamatos orvosi megfigyelés miatt be kell feküdni. Pénteken befeküdtem, de még szombat-vasárnapra hazajöhettem, hátha. Szombat este itthon (15-én este) elkezdett fájogatni a hasam, meg egy kicsit véreztem is és jobbnak láttam bemenni. Bent a kórházban megvizsgált az ügyeletes orvos, és azt mondta, hogy az Apuka nyugodtan hazamehet, mert ez még akár napokig is eltarthat, én meg menjek, pihenjek le.

 Hajnali 2:30-kor elfolyt a magzatvíz. Átmentem a szülőszobára. Ott csináltak CTG-t, megvizsgált a szülésznő, egy picit pihentem, aztán felhívtam a Páromat, hogy jöhet, mert születőben van a gyerekünk. Reggel 6 óra felé ért be, de még akkor nem is fájt igazán semmi, mikor a Párom kérdezte, hogy 1-10-ig mennyire fáj, akkor azt feleltem, hogy 2.

 Kaptam egy tágító tablettát, de nem igazán haladtunk. Reggel 8-kor kezdtem el kapni az oxitocin nevű infúziót, eleinte 3ml/ óra adagban, amit kb 10 percenként emeltünk 3-al. Fájogatott. Én azt hittem, meghalok, de a szülésznő szerint nem fájt eléggé. 12 körül jött be a Dokim, és az akkor 50 cseppnél tartó infúziót felnyomtuk 99-re. Na akkor kezdődtek A FÁJÁSOK. 14:30-kor mondtam, hogy szeretnék epidurálist kérni. Kicsit veszekedtünk az orvossal, hogy le fogja állítani a szülést, én meg mondtam, hogy mindegy, hogy azért kapok szurit, mert császározni kell, mert nem bírom, vagy azért, mert most fáj, és akkor bírom majd a végét. Megkaptam a szurit, elaludtam.

 Két órát aludtam, és miután felébredtem már nem kaptam új adagot, és vártunk. Fájt. Oldalra is fordultam, és végül megvizsgált a szülésznő is a doki utasítása alapján, artikuláltan hang nélkül súgta a dokinak, hogy "Nem fog átjönni".

 Nekiálltunk szülni. Sokan. Én nyomtam lefelé, az Apa tartotta a fejemet meg a lábamat, a doki nyomta a hasamat, a szülésznő meg kereste, azaz várta a babát.

 17:44-kor 3 nyomásból született meg, 3350 g és 54 cm-es méretekkel! Születése után felsírt, Apukája elvágta a köldökzsinórt. Bebugyolálták egy fehér lepedőbe, vagy ilyesmibe, a hasamra fektették, rám nézett és hapcizott. Így lettünk egy család, én pedig Anyuka (Kiderült, hogy a köldökzsinór is rövid volt, és a szeméremcsontomban akadt meg Armandkám, de a fő, hogy megszületett). A babákat az életfunkcióik alapján pontozzák az ún. Apgar skálán. 10-ből 10-et kapott a picikénk. Apa és a szülésznő elvitték Armandot mérni, fürdetni, majd betették az inkubátorba, kicsit melegedni, megnyugodni, ilyesmi, ezalatt én kaptam még egy erősebb adag epidurálist, és összevarrták a gátmetszést. Ezután hozták oda először a Kisfiamat szopizni.

 Másnap reggel 6-kor mentem át a csecsemő osztályra összeismerkedni Armanddal, ahol a leghangosabban az én kis csomagom bömbölt, de gyönyörű hangja volt, és én nagyon szeretem.

Gabi